Columna vertebralis - gerinc

Változatok a gerincen.

A csigolyák változatai igen gyakoriak; különösen a csigolyacsoportok közti átmenet tájékán mutatkoznak, amennyiben a köztük lévő határok eltolódhatnak s egyes csigolyák átmeneti alakokká idomulhatnak.

A nyaki részen a leggyakoribb rendellenesség, hogy a 7. nyakcsigolya harántnyúlványának elülső szára önálló bordává fejlődik. A rendellenesség vagy csak az egyik oldalon, vagy mind a kettőn jelen van; 0,6%-ban fordul elő. Ritka esetekben porcos toldalékával egész a mellcsontig ér, akárcsak egy rendesen kifejlődött borda, gyakoribb az az eset, hogy már előbb végződik, s porcos vagy szalagos végdarabja az 1. bordához forrad. A rendellenesség élőn is felismerhető mint kiemelkedő csont és a kulcscsont feletti árokban. Ilyenkor az arteria és vena subclavia s hasonlóképen a karfonat is a nyaki borda felett halad el. Észleltek már nyaki bordát a 6. nakcsigolyán is.

A mellcsigolyák száma eggyel szaporodhat azáltal, hogy az 1. ágyékcsigolya borda (13. borda) fejlődik, s maga a csigolya egészen a mellcsigolya typusát ölti magára. Ez elég gyakori rendellenesség: Fischel szerint (1906) 6.6%-ban található, sőt Adolphi statisztikája szerint (1905) még sokkal gyakoribb, amennyiben minden 12. embernek 13 bordája van. A rendellenesség gyakoribb a férfiakon, mint a nőkön. Fejlődéstanilag magyarázhatjuk; az embryóban u.i. 13 borda telepe mutatható ki, de a 13. rendesen elmarad a fejlődésben s ebleolvad az 1. Ágyékcsigolyába, ha ez nem történik meg, előáll az ágyékborda. Az anthropoid majmok közül az orangutánnak 12 bordája van, mint az embernek, a többinek 13. Sokkal ritkább rendellenesség a 12 .borda gyenge fejlődése vagy teljes hiánya.

Az ágyékcsigolyák számában különösen a keresztcsigolyákhoz való viszony változatai révén találunk eltéréseket. Nem ritkaság, hogy a 25.csigolya nem vesz részt a keresztcsont alkotásában, hanem mint 6. Ágyékcsigolya önálló marad. Fischel szerint e változat, gyakorisága 6.2 %. Keletkezését a fejlődéstan magyarázza meg, amennyiben a medencecsontok az embryóban nem a 25. És 26.csigolyával, hanem a 26.-kat és 27.-kel egyesülnek s csak később vándorolnak egy csigolyával feljebb. Ha ez a vándorlás elmarad, a leirt változat keletkezik. ( Rosenberg 1899 ). Néha a csigolya az egyik oldalán beleolvad a keresztcsontba, a másik oldalán szabad maradt ( lumbosacralis átmeneti csigolya ), ami a medence asymmetriájának és a gerincoszlop elferdülésének lehet az oka. E változat ellenkezője az az eset, mikor a 24. csigolya, vagyis az 5. ágyékcsigolya is beleolvad mindkétoldalt vagy csak az egyik felével a keresztcsontba. Ilyenkor kettős promontorium van jelen. Az 5. ágyékcsigolya ilyen „ sacralisatio „-ja 2,6 %-ban található.( Fischel ).

A keresztcsont alsó végén a leggyakoribb rendellenesség az első farkcsigolya odanövése az utólsó keresztcsigolyához. Ilyenkor a csökevényes harántnyúlványok is összenőnek, s közöttük egy 5 foramen sacrale keletkezik, ha ugyan nem a 4. ez a foramen, azáltal, hogy a keresztcsont a felső végén leadott egy csigolyát az ágyéki csoportnak.

A csigolyák csontosodása.

A csigolyák három fő csontosodó ponttal fejlődnek, egy a testben s egy-egy az iv jobb és bal felében van. Az ívből a csontosodás beterjed a haránt- és tövisnyúlványokba is, de nem a végükig. A magvak a 2. embryonalis hó végén jelennek meg; az újszülöttön még különállóak. Az 1-2. Évben egyesül hátul az iv két fele egymással, a 3-5.-ben nőnek össze az ívrészek a testtel. A 12. évben a csigolyatest felső és alsó felszínén vékony csontlemez, az epiphysis-lap jelenik meg, mely csak a 18. évben forrad össze a testtel. Járulékos csontmagvak találhatók még a haránt- és tövisnyúlványok csúcsában, a nyakcsigolyák bordarészében, továbbá a processus accessoriusban és mammilarisban; mindezek csak a 18 év körül egyesülnek a fődarabbal.

A keresztcsigolyák a többi csigolyához hasonlóan csontosodnak; a pars laterlisokban az 5-7. magzati hónapban külön csontmagvak fejlődnek. A 2-3. évben együvéforradnak ezek az elemek, valamivel később egyesülnek az ívek a közepén. A keresztcsigolyák a 18. év körül csontosodnak össze egymással, de egyesülésük helyén az egykori porcogó közepén még soká marad porcogós részlet.

A farkcsigolyák csontmagjai a 7-12. évben jelennek meg, caudalis irányban haladóan. Az 1. farkcsigolya oldalrészében külön magvak keletkeznek, amelyek csak igen későn, a 30. év körül egyesülnek a középdarabbal.